Nem, nem pénzt fakasztunk a falból, mint ahogyan Szent László vizet a sziklából. Csak sok kisgyerek hiszi azt, hogy a pénz a falból jön. Azt hiszem, itt az ideje az otthoni pénzügyi nevelés megkezdésének – országos szinten!

Voltál már Te is úgy, hogy az édes ovis-első osztályos gyereked ártatlan mosollyal és ezzel a dumával rázta le magáról azt az ellenérvedet valaminek a megvásárlásával kapcsolatban, miszerint “Most erre nincs pénzem!”, hogy “Anyu, akkor menj, és vegyél ki pénzt a falból!”? És mindezt tökőszintén?

És ilyenkor mit mondtál neki?

Verziók:

1. “Ez nem így megy, ehhez nem értesz…” és itt le is zártad a kérdést – nulla pont, ugye, tudod, hogy miért?
2. “De kis butuska vagy, de én így szeretlek!” és puszit adsz a gyereknek, majd túllépsz az eseten – egy pont, de csak a pusziért… 🙂
3. “Tudod, a falból sem magától jön a pénz…”, majd sóhaj kíséretében legyintesz egyet, és elvonszolod a gyereket a játékok elől – két pont, mert félbehagyott magyarázatért csak félbehagyott pontozás jár…
4. “Tudod, a falban is csak annyi pénz van, amennyit megkeresek, és az ide nem elég.”, majd ezzel be is fejezed a téma kifejtését – három pont, mert a magyarázat már majdnem jó, csak éppen a gyerek nem ért belőle sokat…
5. “Tudod, a falban egy gép van, ami kiadja a pénzt, de csak annyit, amennyit én kaptam a dolgozóba fizetésként. Amíg az el nem fogy, addig tudok csak pénzt kivenni onnan.”, aztán továbbmentek – már majdnem jó, a gyerek érti is az ATM működési elvét, csak azt nem, hogy ennek mi köze ahhoz, hogy Te most nem veszel neki játékot??? Négy pont.
6. “Tudod, a falban egy gép van, ami kiadja a pénzt, de csak annyit, amennyit én kaptam a dolgozóba fizetésként. Amíg az el nem fogy, addig tudok csak pénzt kivenni onnan. Viszont sok mindenre kell az a pénz, nemcsak a játékokra. Ha most játékot veszek, akkor holnap nem tudunk elmenni a cirkuszba/állatkertbe/a Holdra, stb., pedig azt már annyira vártad, és én is készültem rá! Akkor most mi legyen?” – bevitted a maximális öt pontos találatot! A gyerek érti, hogy az ATM-ből is csak véges összegben érkezik pénz, és az is többfelé oszlik, ami előre el is van osztva. 5 mondatban lefektetted a bankszámla, a pénzfelvét, a pénz beosztásának és a pénzügyi döntéseknek a fogalmát. Egy 5-7 éves gyereknél pedig ez nem rossz teljesítmény! Ha ezt a verziót választottad, akkor Te lettél az otthoni pénzügyi nevelés bajnoka!!! (Pénzpedagógusként azonnal fel is avatlak! 🙂 )

Ha vannak még ilyen és ehhez hasonló problémás eseteid, amikor nem igazán tudod, mit kellene válaszolnod az édes, aranyos, de amúgy a pénzről roppant zavarba ejtő kérdéseket feltenni képes gyerekednek, akkor van néhány megoldás:

• olvass! – pénzügyi nevelési blogot.
• olvass fel! – meséket.
• csináld! – foglalkozz a gyereked pénzügyi nevelésével!
• adj! – jó példát a gyereknek.

Ez a négy lépés kell (ebben az életkorban), nem több. És a gyereked garantáltan önálló, magáról gondoskodni képes, magának kényelmes és stabil hátterű életet biztosítani képes felnőtt lesz. Hajrá! Csináljuk együtt! ›››

Egyetértesz? Dobj egy like-ot! Vitatkoznál? Kommentelj! Csak egyet ne tegyél: ne legyél közömbös a gyereked (pénzügyi) jövője iránt!

Legyen játék a pénzügyi nevelés!

Üdv:

🙂 Csilla 🙂